Hétvégén a Királykőn gondolkoztam, de a hét eléggé kimerített, tanulnivaló is akad már elég, így szombaton nem indultam neki..délután mikor láttam, milyen szép idő van, úgy sajnáltam, hogy végül nem vágtam neki.
Azért csak kimerészkedtem csipkebogyót szedni a Cenkre. Mikor a betűknél jártam még első hétvégén lefelé hátul jöttem le D-Dk-i irányban és megfigyeltem egy rétet, ahol jó sok csipkebogyó (Rosa canina:))vagy ahogy itt mondják pecs található.
Neki is készültem, magamhoz vettem a malaclopó real-os bevásárlószatyromat, hogy ezt most jól teleszedem, fölfelé azon gondolkodtam, hogy milyen szép lehet a rét, mikor vöröslik a roskadozó csipkebokroktól, utamat csak néhány "kosz motoros" zavarta meg, az egyiknek még kamera is volt a fején, lehet felkerülök a youtube-ra, ha valaki megtalál, szóljon. Azért nem zavartak ők sem, gyorsan elcsörtettek és nyugodtan lépkedtem bokáig a tarka levélszőnyegben. Mikor felértem a rétre, szusszantam egyet és a szemeim elkezdték fürkészni a bokrokat. Gyorsan átrendeződtek az arcizmaim, mikor szembesültem vele, hogy elkéstem. A bokrok üresek voltak, valószínűleg néhány helyi nyugdíjasklub versenyt rendezett, hogy ki tud több hecsedlit szedni és véresen komolyan vehették a kihívást. Egy maréknyit azért én is gyűjtöttem, de meg is ettem még a helyszínen. Kis elmélkedés után megindultam a 31-es busz végállomása felé. néhány lépés után egyre gyorsabbak lettek a lépteim, majd futottam. Már évek óta nem futottam csak úgy, felidéződtek a tesiórák emlékei, versenyt futottam magammal.
Visszaérve még kipipáltam a napi román leckét, ugyanis minden nap megcsinálok egyet a román nyelvkönyvemből.
Reggel mostam, a képen látható diszkréten összeácsolt osb lapok egy arctic márkájú mosógépet rejtenek. Úgy működik a rendszer, hogy be kell fizetni egy összeget egy kollégistának, akié a mosógép. Nála van a lakatkulcs és mikor úgy gondolom, hogy mosni akarok, akkor ideadja. Hetente kétszer lehet mosni max 2 órát.
Mikor bementem a kulcsért éppen valami angol filmet nézett és mikor románul szóltam hozzá, kinevetett. Éreztette velem, hogy még hátravan néhány lecke a könyvemből. Angolul kezdett beszélni, mivel ő olyat is tud, de én azért is románul folytattam a mondanivalómat.
Ez volt az első negatív élményem itt, de egy kis lendületet adott, hogy azért is megtanulom a nyelvet.
Azóta a ruháim is megszáradtak én meg kihevertem az affért.
Később kilátogattam az egyik piacra, kicsit körülnéztem, a román piaci hangulat soha nem változik:)
Mikor kicsi voltam mindig jártunk az "ócska piacra" nézelődni, és volt egy ember, aki azt kiabálta állandóan, h "Szecse lá csorápíí", ami annyit tesz, 10-et a lábra, ugyanis 10 ezer lejért árulta a zoknikat. Megjegyzem, hogy idén is visszalátogattam az ócskára és a bácsi ugyanazt hajtogatja, csak nagyobb és fehérebb lett a bajusza.
Hát itt is akadt bőven az ilyen eladókból, egymást próbálták túlrecitálni.

Délután kimentem megnézni a Bokrétások fellépését, ugyanis ma van a magyar napok utolsó napja, a főtér most is tele van emberekkel. A Bokréta előtt felléptek a kicsik is, ők nagyon aranyosak voltak.